A crêpe [krepp] készítése: egy adag vékony folyékony tésztát egy megfordított forró serpenyő aljára öntjük, vagy lapos kör alakú főzőlapra. A tésztát egyenletesen eloszlatjuk a felületen - sokszor a megfelelő spatula segítségével.
A crêpes-ek közül megkülönböztetünk édeset, és sósat.
Ha sós, akkor a töltelékünk lehet: sajt, spárga, sonka, spenót, tojás, lecsó, gomba, articsóka (egyes régiókban), valamint a különböző húsipari termékek is kerülhetnek bele.
Ha édes, akkor lehet desszertként fogyasztani. Ezeket különböző édes töltelékekkel tölteni, általában még édes öntetek is kerülnek rá. A legelterjedtebb a nutella-s, a cukros (granulált vagy por), juharszirup, citrom levét, tejszínhab, gyümölcs (kenhető), puding, és szeletelt bogyós gyümölcsök.
crêpes választék Breatgne-ben (Rennes)
A crêpes különösen népszerű egész Franciaországban. A különböző régiókban crêpekben közös összetevők között lisztet, tojást, tejet, vajat, és egy csipet sót. A crêpes-nek általában két típusa van: az édes palacsinta (crêpes sucrées) búzából készült lisztből van és enyhén cukrozott, a másik a sós galette (crêpes salées) amely hajdina lisztből készül, és édesítés nélküli. A hajdina lisztből készül tészta glutén-mentes, amely lehetővé teszi, hogy a glutén- allergia vagy intoleranciában szendvedők is ehetnek ilyen crêpes-t
Mille crêpes
Mille crêpes egy francia "torta", amely több réteg crêpes-ből készül. A nevében szereplő "mille" ("mil"): jelentése (fr) "ezer", ami a több crêpes rétegre utal.
Crêpes fajták:
A francia és a belga crêpes: a crêpes suzette. A crêpes kevés reszelt narancs héjat és likőrt (általában Grand Marnier) tartalmaz, amelyet felszolgálást követően meggyújtanak.
Cseresznyés Kijafa crêpes is gyakori: hagyományos crêpes-alappal készítik, de tele van párolt cseresznyével egy Kijafa boros mártással.
Hollandiában néhány ember a crêpes tésztába szalonna darabokat is tesz.
A crêperie:
lehet olyan étterem/bódé, ahonnan elvihető a crêpes, amolyan gyorsétterem módon akár utcai kiszolgálással, vagy esetleg egy hivatalos beülő étterem vagy kávézó.
Crêperie Bretagne-ben (Rennes)
Crêperie a legjellemzőbb Bretagne-ben Franciaországban, de crêperie-k Franciaország szerte is elterjedtek. Ezen túl nem csak Európában, hanem Japánban, Thaiföldön, Dél-Korea, Dubai, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Új-Zéland, Szaúd-Arábia , Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kanada, és a dél-amerikai országokban, mint Kolumbia.
A crêpes-nek Franciaországin kívül is megvan a helyi megfelelője:
Görög: κρέπα krepa
Norvég: pannekake
Lengyel: naleśniki
Bosnyák: palačinka
Román: clătită
Albán: Krep, palaçinka
Litván: Lietiniai blynai
Lett: pankūka
Orosz: блины bliny
Svéd: pannkaka
Ukrán: налисники nalisniki "
Finn: ohukainen is lätty, lettu vagy räiskäle
Feröer: pannukaka
Magyar: palacsinta
Izlandi: pönnukaka
Szlovák: palacinka
Cseh: palačinka
Montenegrói: palačinka
Szerb: палачинка / palačinka
Bolgár: палачинка
És álljon itt egy recept:
- 250g de farine
- 4 oeufs
- un demi-litre de lait
- 1 pincée de sel
- 50 grammes de beurre
- 1 sachet de sucre vanillé
- 1 cuillère à soupe de rhum (5 cl)
- 250 gramm liszt
- 4 tojás
- fél liter tej
- egy csipet só
- 50 gr vaj
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1 ek rum
Bár lassan közhelyszámba megy már, de Én is csatlakoznék: olyan, hogy francia konyha mint olyan, nem létezik. ÉN Inkább úgy mondanám helyette, hogy:
francia konyha = a különböző gasztrorégiók közössége
Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a "francia konyha" valójában a francia regionális sajátosságok gyűjteménye, azonban a "tagok" nagyon különböznek egymástól. Minden egyes régió egy gasztronómiai különlegességnek felel meg.
A francia gasztronómiai klasszikus kínálatán túl, vagyis a boron, kenyeren és sajton kívül, minden régiónak megvan a maga specialitása:
choucroute (fehérborban főtt fehérkáposzta jellegzetes helyi kolbásszal),
kuglóf,
vins blancs secs d’Alsace (elzászi száraz fehérborok).
2. Aquitaine (Aquitánia):
kacsahúsból készült specialitások (kacsamáj, kacsamell, zúza...),
a „piperade” (tojásrántotta zöldpaprikával és paradicsommal),
baszk csirke,
gascogne-i pastis,
bordeaux-i borok.
3. Auvergne:
Puy en Velay-i zöldlencse,
„Truffade” [trüffad](burgonya, szalonna és olvasztott Cantal sajt),
„Pounti” (növényi fűszerekkel és aszalt szilvával töltött édes-sós sütemény).
4. Burgundia:
csiga,
„boeuf bourguignon”[böf burginnyo] (vörösborban főtt marhahús sárgarépával),
„fondue bourguignonne” [fondü burginnyon] (marhahús fondü),
„gougčre” (sajtos fánkok),
mustár...
híres vins des crus de Bourgogne, burgundiai borok.
5. Bretagne:
crepes [krepp]palacsinták és lepények,
tengeri gyümölcsök (kagylók),
„far” (sütemény),
„Kougin Amann" (sós vajjal készített sütemény),
cidre [szidr]almabor.
6. Közép-Franciaország:
Gâtinais-i méz.
7. Champagne-Ardennek:
„andouillette de Troyes” (fehér hurka),
Ardenneki sonka,
Reimsi „croquignolles” (rózsaszín keksz),
champagne(pezsgő)
8. Korzika:
felvágottak,
vaddisznó,
Brocciu (báránysajt),
szelídgesztenyeliszt,
„myrthe” likőr (növényi fűszer)
„cédrat” likőr (tipikus korzikai citromféle gyümölcs).
9. Franche-Comté:
Comté és sok más sajt,
tyúkhús erdei gombával,
Marteau-i kolbász,
kirsch (cseresznyepálinka) és abszint...
10. Párizs és Ile-de-France:
Meaux-i és Melun-i Brie sajt,
Coulommiers.
11. Languedoc-Roussillon:
„Aligot” (burgonyapüré Tomme sajttal),
„cassoulet” (fejtett fehérbab fokhagymával, kacsa- és sertéshússal),
„brandade de Nîmes” (hal),
„Gardiane” (bikahús).
12. Limousin:
„tortou” (palacsinta rozslisztből),
borjúfej,
almafajták.
13. Lotaringia:
„quiche lorraine” [kis loren] (zöldséges lepény),
mirabelle (sárga ringló),
sör, fehérbor...
14. Midi-Pyrénées:
„cassoulet” (fejtett száraz fehérbab, paradicsomos szósz, kolbász),
libamáj,
felvágottak,
gascogne-i pastis,
leveles tészta,
almabor
armagnac.
15. Nord-Pas-de-Calais:
„carbonnade flamande” (sörben főtt marhahús),
hochepot (többféle húsból készült ragu).
16. Normandia:
camembert és különféle egyéb sajtok,
„escalope de veau normande” (gombás, tejfölös szószban készült borda),
poulet vallée d’Auge” (almaborban sült, calvadosszal flambírozott csirke),
„andouille de Vire” (Vire-i hurka),
teurgoule (tejberizs-féle),
Isigny karamel,
almabor.
17. Pikardia:
„ficelle picarde” (póréhagymával töltött palacsinta),
„clafouti aux maroilles” (sajt),
„cackruse” (aszalt szilvás sertéshús),
„gâteau batu” (cseresznyés briós).
18. Loire vidéke:
Nantes-i és Retz-i „sablé” (keksz),
berlingots bonbonok.
19. Provence - Alpes - Côte d’Azur:
„bouillabesse” (halleves),
„anchoiade” (ajókakrém),
aioli (fokhagymás majonéz),
„soupe au pistou (bazsalikomos leves),
„fougasse” (búzalisztből készült keletlen lepény),
„calisson d’Aix (marcipános édesség).
20. Rhône-Alpes:
szavojai fondue (fehérborral, fűszerekkel készített 4-5 féle olvasztott sajt),
„quenelles”,
felvágottak.
21. Riviéra:
„pissaladière” (paradicsomos, hagymás pizza-féle),
nizzai saláta,
„ratatouille” (lecsó-féle).
22. Tengerentúli területek:
„accras de morue”,
„samoussa” (hússal, hallal vagy sajttal töltött tészta),
„cari” (csípős hús- vagy halragu),
„rougail” (kolbászos, paradicsomos csípős ragu),
punch.
A francia konyha sok alapanyagot használ, de sajt és bor - sok esetben saláta - nélkül szinte egyetlen étkezést sem lehet elképzelni.
Ezt mi sem jellemzi jobban, mint De Gaulle volt francia köztársasági elnök kijelentése pár évtizede a kanadai Quebec-ben: "Hogy lehet az olyan országot kormányozni, ahol csak sajtokból több mint 250-félét gyártanak! "
Ebből a kijelentésből is látszik, hogy a franciák módfelett büszkék a különböző sajtjaikra, akárcsak a boraikra, amelyekből majdnem annyiféle van, ahány bortermelő település található az országban.
Az ebéd és a vacsora mellé is "illik" legalább negyed liter fehér- vagy vörösbort elfogyasztani, mert ez - ahogy Louis Pasteur mondta - a "legtisztább folyadék", ami az emberi szervezet számára fontos anyagokat tartalmaz.
A francia kaszárnyákban manapság is egy liter bor dukál naponta a katonáknak. A bort azonban nemcsak fogyasztják, hanem főznek is vele. Szinte minden "második" francia húsétel receptje úgy szól: "a marhahúst főzzük meg vörösborban", vagy: "a bort öntsük a majdnem kész ételhez".
De nem csak a marhahúshoz adhatjuk a vörösbort. Jó példa rá a francia konyha egyik nevezetes étele a coq au vin [kok o ven] (vörös borban elkészített kakas). Ezek az ételek a "tápláló" kategóriába tartoznak, ami hűen tükrözi a konyha régmúltra való visszanyúlását is.
A francia szakácsművészet gyökerei a középkori királyi udvarokban fellelhető már. Már egyik-másik uralkodó is - mint például IV. Henrik - szívesen megfordult a konyhában hogy Ő készítsen valami finomságot, vagy éppenséggel ételkülönlegességeket talált ki.
A recepteket már akkor lejegyezték, és néha olyan könyvek is születtek, amelyekben a fő hangsúlyt az étkezés szerepére és gyönyörűségeire tették.
Az étel iránti szeretetük a mai napig megmaradt.
A csodálatos Provance-i táj látványával és illatával szükségszerűen együtt jár a levendula méz. Különösen nagyra értékelik a "műértők" ezt a kincset. Szerencsére Magyarországon is egyre több helyen fellelhető már a boltok polcain.
A dolgos méhek munkáját augusztus-szeptemberben (közvetlenül a levendula virágzási időszaka után) "takarítják be.
Borostyánsárga vagy elefántcsont-fehér színű, jellegzetesen kellemes illatú méz, amikor megkósoltja az ember, érzi benne a fahéj és a vanília édeskés keveredését. Igazi csemegének számító méz, általában mindenki elsőre megkedveli.
Többféleképpen eszik itt kint. Leginkább önmagában, pl: baguettel-vajjal, műzlivel. De tökéletes kiegészítője lehet a kecskesajtnak, a sült fügének, vagy a ropogós libamájnak is.
De nem csak étkezésre használják ezt a finomságot: (meglepő módon) nyitott sebek kezelésére is kiválóan alkalmas, de ajánlják még álmatlanságban szenvedőknek vagy vesepanaszok és bélférgesség ellen is.
És most álljon itt egy "recept" ami tökéletes dessert lehet egy finom ebéd kísérőjeként:
Egy karika, vagy cikkely kecskesajtra rákanalazzuk a levendulamézet, és élvezzük azt az ízharmóniát.
La Rochelle igazi turista város. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy még "szezonon kívül" is tömve vannak a különböző restaurantok, brasseriek, barok. Több mint 70 helyen csillapíthatjuk éhségünket, szomjúságunkat, vagy csak egyszerűen a terassen ülve élvezhetjük a nap sugarait egy cafe au lait mellett.
De ha nem is ülünk be sehová, akkor is érdemes megállnunk egy kicsit és magunkba szívni az illatokat, szagokat a kikötőben ringatozó hajók látványa mellett.
Itt a belső kikötőben akár friss osztrigákat is vásárolhatunk a
Monsieur-től:
Vagy mellette helyben sütött szardíniát,rákot, halat vagy kagylót is falatozhatunk:
A városban nagy hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra. A kis személyszállító hajó éppúgy, mint a városi kis busz villannyal működik a napenergia hasznosítása mellett:
És ha már a napenergia hasznosításánál tartunk... Nem csak a kerékpárokat lehet bérelni, de még a bérlő rendszer üzemeltetéséhez is felhasználják a nap sugarait:
Ám ha mégsem sétálva vagy busszal szeretnénk csatangolni a városban, vitethetjük is magunkat:
Valószínűleg sok embernek ismerősen cseng a "Fort Boyard - Az erőd" játék neve, ahol a játékosoknak meg kell küzdeni különböző feladatokkal, állatokkal. Nah, ha saját szemünkkel is meg szeretnénk győződni a helyről, megtehetjük, hiszen La Rochelle-ből indul hajó a szigetre.
Ha ebben a kapuban állva a kikötőre néz az ember, óhatatlanul eszébe jut az a bizonyos péntek 13-a, és a hajók, amelyek innen indultak máig ismeretlen küldetésükre.
PÉNTEK 13. - Avagy; miért szerencsétlen ez a nap?
A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik... A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek? A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.
Kr.u. 1118-ban a lovagok az immár keresztény kézen lévő Jeruzsálembe érkeznek, és engedélyt kérnek Jeruzsálem püspökétől, hogy a rend a zarándokutak védelmét biztosítsa az arabok ellenében. A püspök természetesen hozzájárul a rend működéséhez és táborhelyet biztosít a lovagoknak a Templom-hegyen, Salamon templomának egykori helyén, ahol abban az időben arab istállók álltak. Ezek után a rend új nevet vesz fel: Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Templomának Rendje, vagy ahogy mindenki hívja őket:a Templomosok.
A kezdeti 9 lovagból hamarosan hatalmas rend lett, mely jelentős gazdasági és katonai hatalomra tett szert. A Templomos lovagrendnek nagy kiterjedésű birtokai voltak, amelyeket 8 langues-ra (nyelvterület) és 10 olyan tartományra osztottak, melyek határait az országhatárok figyelembevétele nélkül húztak meg. Rendházaik, kastélyaik, hatalmas birtokaik csaknem egész Európát behálózták, Skóciától egészen az akkori Palesztináig. Ezenfelül kereskedelmi flottájuk, hajókészítő és -javító műhelyeik és kikötőik is voltak, köztük La Rochelle, ahol a flottájuk állomásozott. Más katonai lovagrendekkel ellentétben a Templomosok pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak, sőt idővel a keresztény világ bankáraivá lettek, és adósaikká vált több európai uralkodó is.
Végül óriási gazdasági befolyásuk és a rend körül keringő misztikus mende-mondák miatt V. Kelemen pápa és a vagyonukra féltékeny IV. (Szép) Fülöp francia király titokban összefogva cselekvésre szánta el magát. 1307 szeptemberében a pápa lepecsételt leveleket küldött szét Európa minden szegletébe azzal az utasítással, hogy minden levelet egyazon napon felbontva, a tartományi vezetők mindenhol egyszerre cselekedjenek. Ez a nap pedig 1307. október 13-a,péntek volt.
Péntek 13-án aztán Európa szerte feltörték a pecséteket, és elolvasták a levelek tartalmát. A levelek döbbenetes "tényeket" állítottak! Kelemen pápa azt állította, hogy isteni látomása volt, amely arra figyelmeztette, hogy a templomos lovagok a sátánimádás, a homoszexualitás, a kereszt megszentségtelenítése, a bálványimádás és más eretnek cselekedetek bűnében vétkesek. Továbbá azt állította, hogy Isten azzal bízta meg, hogy tisztítsa meg a Földet a bűnös Templomosoktól, és addig kínvalassák őket, amíg be nem ismerik Isten ellen való vétkeiket.
A pápa terve jól működött. Azon a napon sok ezer lovagot fogtak el, - köztük Jacques de Molay-t, a Templomos rend Nagy Mesterét - akiket kegyetlenül megkínoztak, majd máglyára küldték őket. A rendet feloszlatták, a birtokaikat elvették, az életben maradott kisebb rangú templomosokat beolvasztották az Ispotályos rendbe.
Ez a tragikus nap, melyen több ezer keresztény lovagot kínoztak és öltek meg, mindmáig megmaradt a mai modern kultúrában is, mint "szerencsétlen nap", bár az igazi jelentését már csak kevesen ismerik.
A kikötői barangolás után kitűnő program lehet a piac felkeresése, ahol a különböző chorizo-kat is beszerezhetünk:
vagy vásárolhatunk tengeri finomságokat is:
Franciáknál szokásosnak mondható, hogy a jól elvégzett munka után -jelen esetben vásárlás vagy eladás -betérnek a brasserie-be egy megérdemelt pohárkára:
La Rochelle igazi turisztikai város, ami abból is látszik, hogy számos "állandó" programmal várják az érdeklődőket, amelyek szervezett utak vezetővel.
Többek között megtekinthetjük idegenvezetővel a városházát, végigkerekezhetünk kerékpáros vezetővel a parkokon, a tengerparton át a régi városba.
De részt vehetünk akár egy másfél órás kulináris utazáson is a XIX. századi palával borított és a reneszánsz homlokzatú favázas házak között 6 €-ért (gyermekek: 4 €).
Itt Franciaországban, mint annyi más helyen is tombol az
Iphone "láz". Ehhez igazodva már
személyes idegenvezetőül is szolgálhat a telefonunk, amely elkísér minket
a La Rochelle-túra alatt. Csak követni kell az útvonalat, a térképen megnézhetjük a képeket, audio-útmutatók segítenek a tájékozódásban, videókat nézhetünk meg az adott ponttal kapcsolatosan, részletes leírást olvashatunk a műemlékekről, parkokról, múzeumokról, szóval minden információt megkaphatunk azokról a helyekről amelyek az útvonalunk során érintünk. Sőt, még arra is képes, hogy hangjelzéssel riasszon, amikor közeledünk egy érdekes pont felé. (ehhez iPhone 3G vagy iPhone 4 szükséges).
Győződj meg a saját szemeddel is! WebCam La Rochelle-ből:
Azt hiszem minden magyarnak akár külföldön, akár Magyarorszégon él segíteni kell a szorult helyzetben lévőkön.
Sajnos elég sokszor találkozik az ember csalókkal, olyanokkal, akik a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek nyomorából próbálnak hasznot húzni. Amitől aztán a gyomrom teljesen fel tud fordulni: ha beteg gyerekek nevében gyűjtenek pénzt.
Sajnos családon belüli tapasztalat, hogy a rendőrségtől kapta a segítő szándékú ember a felvilágosítást, hogy Ő bizony csalás áldozata lett. Pedig Ő úgy tudta, hogy beteg gyerekeknek segített a pénzzel. De nem.
De amiért ezt a post-ot írom:
Sajnos a vörösiszap katasztrófa "nem elég önmagában", már meg is jelentek az első csalók:
"Az Ajkai Rendőrkapitányság nyomozást folytat csalás vétség kísérletének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen, aki a Devecser Polgármesterének nevében pénzadománygyűjtésre hívta fel egy tapolcai társulat figyelmét. Arra kérte a társulat igazgatóját, hogy utaljon át az elkövető által megadott számlaszámra valamennyi pénzt, vagy bármilyen segélyszállítmányt küldjön el részére, mert a vörös iszap által sújtott területen élőknek szeretnék átadni.
A tranzakció nem jött létre, mert a társulat felhívta a Devecser Polgármesteri Hivatalt, ahol arról tájékoztatták, hogy a polgármester nem adott ilyen jellegű megbízást. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy legyenek körültekintőek, amikor ilyen telefonhívást, vagy személyes megkeresést kapnak idegenektől.
Célszerű leellenőrizni az adománygyűjtő által megadott bankszámlaszámot, hogy valóban a hivatkozott néven vezetik-e, illetve arról is meg kell győződni (akár egy telefonhívással), hogy ténylegesen gyűjt-e bármilyen adományt az a szervezet, cég, magánszemély, akinek a nevében megkeresték Önöket.
Legyenek körültekintőek! A csalók kihasználják a hiszékenységet, az együttérzést!
ORFK Szóvivői Iroda"
Talán ebből az esetből IS tanulva "AKI HALLJA, ADJA ÁT" elven hozzuk ismerőseink, barátaink tudomására azokat a hivatalos lehetőségeket, amelyeken segítséget lehet nyújtani. Bár semmi semmire sincs biztosíték, főleg nem arra, hogy a befizetett pénz valóban a rászorultakhoz került, de azt hiszem a következő nyilatkozat azért sokat nyomhat abba a bizonyos latba:
"Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője bejelentette, hogy kedden 11 óráig több mint 100 millió forint befizetés érkezett a Magyar Kármentő Alapba, melyet a kormány a vörösiszap okozta károk helyreállítására költ majd.
A tervek szerint a közeljövőben a kabinet elé kerül egy olyan javaslat, mely szerint, akik befizetnek az alapba, valamilyen módon adójóváírást kaphassanak. Emellett arra kérte a magyar médiumokat, hogy a következő napokban ingyenesen, társadalmi célú hirdetés keretében reklámozzák a Magyar Kármentő Alapról szóló hirdetést.
A vörösiszap-katasztrófa okozta károk mentesítésére létrehozott Magyar Kármentő Alappal kapcsolatos költségeket a kormány állja, vagyis a befizetett adományokból működési költségekre egy fillért sem költ a kormány."
foto: http://vorosiszap.bm.hu/?cat=14
És akkor a segítségnyújtás lehetősége(i):
A magyar kormány által létrehozott adománygyűjtő számlaszámok:
Magyar Kármentő Alap
a vörösiszap tragédia áldozatainak javára, a helyreállításra
Bankszámlaszámok:
- belföldi utalásnál: 11794022 22222222,
- Kedvezményezett
Név: MAGYAR KÁRMENTŐ ALAP
- külföldi utalásnál:
IBAN: HU28 1179 4022 2222 2222 0000 0000
Számlavezető bank
Név: OTP Bank Plc, Hungary
SWIFT BIC: OTPVHUHB
Kiegészítő információ USD átutalásokhoz:
Köztes bank / USD-levelező (Intermediary Bank / USD Correspondent)
Név: JPMorgan Chase NA, New York, NY
Fed ABA: 021000021
SWIFT BIC: CHASUS33
Az átutalás során használható pénznemek:
Minden olyan pénznem használható, amelyre az OTP Bank Nyrt. külkereskedelmi deviza árfolyamot jegyez. Ezek a következők: AUD, BGN, CAD, CHF, CZK, DKK, EUR, GBP, HRK, JPY, NOK, PLN, RON, RSD, RUB, SEK, TRY, USD, illetve HUF (amennyiben a megbízó bankja vállalja nemzetközi forint átutalás teljesítését).
A hivatkozott árfolyamtáblázat a következő címen érhető el: https://www.otpbank.hu/portal/hu/Arfolyamok/Kulker
Tejföl, sure sahne, schmand... ezek mind különböző variációk a jó kis tejfölre. De hogyan osztályozhatóak?
A tejföl a zsírtartalom szerint lehet:
10-15 % saure sahne, sauerrahm, sour cream
15 % Créme légére
16% tejföl - a 16% zsírtartalom alatti készítmények nem minősülnek tejfölnek
18 % extra tejföl
20-29 % schmand, cметана
30-40 % créme fraîche
A francia konyha egyik hagyományos alapanyaga a créme fraîche. Sűrű állagú, enyhén savanykás ízű krém.
Az otthoni tejfölhöz hasonlítható leginkább, viszont annál jóval magasabb a zsírtartalma (kb 30 %).
Bár van "light" avagy ahogy itt Franciaországban mondják "légére" formája is. Nah, ez is mintegy 15 %os zsírtartalommal bír.
Ezek zsírtartalma bár alacsonyabb, de az íze nem kevesebb, mint a "simá"nak. Természetesen itt kint is a zsírtartalmat fel kell tüntetni a csomagoláson.
A könnyített típust legfőképpen hideg, például, zamatos gyümölcsökhöz használják. Persze a gyümölcsökön kívül ugyanúgy finom egy mártással, pitével, vagy bármely más sütött étellel.
Most már Magyarországon is fellelhető a boltok polcain. Azonban ha nem jutunk hozzá, akkor tejföl és tejszín egyenlő mértékű arányban történő elkeverésével helyettesíthetjük. Találkoztam már olyan verzióval is, ami szerint:
250 mili tejszínt kell összekeverni 1 evőkanál joghurttal és egy kendővel lefedni, és három napig állni hagyjuk. Ekkor egy zárt edénybe töltjük és hűtőszekrényben tárolható.
Van még egy speciális fajta, egy "ISIGNY Ste Mere Creme Fraiche" névre hallgató termék.
A krémet először pasztörizálják a nemkívánatos baktériumok miatt, majd szobahőmérsékleten 18 órán keresztül "érlelik".
Ez a lassú, régimódi érlelési idő lehetővé teszi, hogy az "íz, hogy dolgozzon". A folyamat végén egy 40%os zsírtartalmú creme-t kapnak. Többféle kiszerelésben kapható: az ínyencek akár üvegedényekben is megvehetik, úgy műanyag edényekben (5-10 literes vödrökben) valamint 3-5 literes tálakban is árulják.
És akkor egy gyors történelmi összefoglaló ( a franciák rém büszkék a történelmükre, úgyhogy aki ide jön annak alapnak számít az ismerete:)
Franciaország történelme:
A mai Franciaország határai majdnem egybeesnek a történelmi Gallia (Alpokon túli) területeivel, amelyeket egykor Gallia Transalpina néven ismertek. A területen kelta (latinul gall) törzsek éltek. A i. e. 1. században Gallia egésze a terjeszkedő Római Birodalom provinciája lett, a rómaiak mindenütt városokat építettek, az őslakosság pedig összekeveredett velük és átvette a latin nyelvet (romanizáció). A 2-3. század között a kereszténység is elterjedt.
A 4. század végén egyre fenyegetőbbé vált a keleti határon áttörő germán törzsek, majd az 5. századtól különösen a frankok jelenléte, akiknek nevéből a "francia" elnevezés is származik. Az 5-9. század között az ország területe a Frank Birodalom részét képezte, amelynek legnagyobb uralkodója Nagy Károly volt. Utódai 843-ban a birodalmat három részre osztották, ennek nyugati részéből, a Nyugati-Frank Királyságból alakult ki Franciaország, amely nevét a mai Île-de-France tartományról kapta.
Nagy Károly leszármazottai, a Karolingok uralták Franciaországot egészen 987-ig, ám a dinasztia ekkor kihalt. Ekkor Île-de-France hercegét, Párizs grófját, Hugo Capet-t koronázták királlyá. Az ő leszármazottaiból alakultak meg az országot uraló következő nagy dinasztiák, a Capetingok, a Valois-ház és a Bourbon-dinasztia, amelyek a hosszú örökösödési háborúk és házassági szövetségek során végül az egész országot egyesítették. A királyság a 17. századtól élte a fénykorát, különösen XIV. Lajos uralma alatt (a "Napkirály", 1643-1715). Ekkor Franciaország óriási hatással volt az egész európai politikára, gazdaságra és kultúrára, népességének gyors növekedése pedig Európa legnagyobb lakosságú országává tette. Megkezdődött a francia gyarmatosítás is.
A királyság 1792-ig állt fenn, amikor a Nagy Francia Forradalom kikiáltotta a köztársaságot. 1799-ben Bonaparte Napóleon ragadta magához a hatalmat. Seregeivel számos hadjárat során elfoglalta szinte fél Európát, és a meghódított országokban saját családja tagjait ültette trónra. Az oroszországi hadjárat azonban kudarccal járt, és a napóleoni háborúkban kb. egymillió francia katona halt meg. Mégis ez az időszak volt a francia dicsőségnek és a francia nemzet kialakulásának nagy korszaka. Napóleon 1815-ös vereségét követően, Franciaország újra királyság lett.1830-ban újabb forradalom tört ki, amelynek eredményeként alkotmányos királyságot vezettek be.
1848-ban ismét forradalom következett, melynek során a Nemzetgyűlés kikiáltotta a "második Francia Köztársaságot". Ez azonban rövid életű volt, 1852-ben Bonaparte Napóleon unokaöccse császárrá koronáztatta magát III. Napóleon néven (második császárság). Uralma alatt az egész ország gyors ütemben fejlődött, meggyorsult a gyarmatszerzés is, és Franciaország európai pozíciói megerősödtek. Végül III. Napóleon 1870-ben Franciaországot parlamentáris monarchiává nyilvánította. Ebben az évben azonban kitört a francia-porosz háború, amelyben Franciaország vereséget szenvedett. Miután a németek megszállták az országot, a király megbukott. 1871-ben polgári radikális - szocialista forradalom kezdődött és megalakult a párizsi kommün. Ennek leverése után létrejött a "harmadik köztársaság".
Franciaország 1870 és 1914 között gyarmatbirodalmat épített ki (francia imperializmus). Létrejött a brit-francia szövetség (antant) a fegyverkező Németország ellensúlyozására.
Franciaország az I. világháború-ból, majd a náci német megszállást követően a II. világháborúból is győztesként került ki. Ez azonban nem akadályozta meg a gyarmatbirodalom (Afrika, Ázsia, Óceánia) széthullását az 1950-es években. A háború után az úgynevezett "negyedik köztársaság", majd 1958-tól máig az "ötödik köztársaság" következett, amely Charles de Gaulle vezetésével új alkotmányt dolgozott ki a köztársasági elnök megnövekedett jogkörével.
1968-ban baloldali diáklázadások törtek ki, a polgárháborús veszélyt sikerült elhárítani, azonban de Gaulle lemondott. Utódai, Georges Pompidou és Valéry Giscard d'Estaing még sokáig az ő nyomdokain jártak, majd 1981-ben a szocialista François Mitterrand vette át helyüket, aki számos szociális reformot hajtott végre. Mivel azonban a fő társadalmi problémákat nem sikerült megoldania, bukása után megerősödött a jobboldal. Az elnöki posztot 1995 óta Jacques Chirac töltötte be.
A 2007-es elnökválasztáson a magyar gyökerekkel rendelkező Nicolas Sarkozy lett a köztársasági elnök.
Franciaország külpolitikáját a 90-es évek óta az Európai Unió fejlődésének elősegítése, ezen belül különösen a Németországgal való kibékülés és együttműködés jellemzi. 1999-ben bevezették az eurót. Ennek ellenére az ország lakossága a 2005. májusi népszavazáson az Európai Alkotmány ellen szavazott.
Párizs történelme:
Párizs mintegy 50 ezer éve emberek által lakott hely, amint azt a Szajna partján talált leletek is bizonyítják. Híressége a Diadalív és egy nappal vasdarabnak látszó, éjjel viszont gyönyörű Eiffel-torony.
A legjelentősebb régészeti kutatások a 12. kerületben történtek, ahol 1991-ben rengeteg lelet került elő, köztük a legkorábbi állandó emberi létre utalók is. A Bercy környékén végzett ásatások során pedig egy vadászfalu (Kr. e. 4000 - Kr. e. 3800) nyomai kerültek elő nagy mennyiségű sírmelléklettel (köztük fa pirog, agyagedények, íjak, nyilak és más, kőből és csontból készült használati tárgyak).
Az őskori település és a galloromán kor között Párizs története teljesen elmosódott. Mindössze annyi ismeretes, hogy a párisii gall nép uralta a területet, amikor Julius Caesar seregei elfoglalták az országot. A legelterjedtebb nézet Kr. e. 250 és Kr. e. 200 körülre teszi a város alapítását, de pontos időpont nem ismert. Ahogy a város helyével kapcsolatban is csak találgatni lehet. Korábban a Cité szigetére gondolták a gall várost tenni, ám ott minden lelet elpusztult a metró építése folyamán. Más feltételezések szerint a Saint-Louis szigeten lehetett a város, de akár azzal szemben - a mai bal parton - is elterülhetett. A legújabb - sokszor vitatott - hipotézis a Valérien-hegyre gondolja az ókori települést.
Kr. e. 52-től, miután Labienus gall helytartó elfoglalta a várost, az a Lutetia (francia: Lutece) nevet kapta, a gall főváros szerepe pedig egyértelműen Lugdunumra (mai Lyon) hárult. A Kr. e. 1. századi római város a Szajna bal partján, pontosabban a mai Saint-Germaine körút a Val-de-Grâce és a rue Descartes által határolt területen a Luxemburg-kertig terült el. Központjai a mai rue Saint-Jacques mellett feküdt. A város egy római kori vidéki város létesítményeivel volt ellátva, színház, fórum működött Lutetiában. A várostól délre találták meg a temető nyomait.
Párizs a 4. században vette fel mai nevét a valaha itt élő parisii népről. 508-ban Klodvig, a rómaiak felett aratott győzelme után ide helyezte birodalma központját. A 6. századtól egy kultikus hely is ismert a városban a mai Saint-Gervais templom helyén. A 8. században, a vikingek támadása ellen egy erődrendszert építettek a Cité körül, amelyet a 9. században a város a jobb partján bővítettek megvédendő a Saint-Gervais és a Saint-Germain-l'Auxerroi templomokat. A bal parti városrészeket 885-ben a normannok elpusztították. Mindazonáltal a Kapeting-dinasztia trónra kerülésekor (987) Párizs Orléans mellett a Nyugati Frank királyság legjelentősebb városa.
A város a 11. században kezdett terjeszkedni a jobb parton, majd a 12 - 13. században gyors ütemű fejlődésnek indult, mivel fokozatosan királyi székhely lett a város: 1108-ban VI. Lajos király, majd I. Fülöp Ágost (1180 - 1223) költözött a városba. Az ő uralkodása alatt épült fel Párizs sok jelentős létesítménye az első Louvre (ekkor erődítmény), több templom (köztük a Notre-Dame székesegyház), illetve a bal parti iskolákból létrejött a Sorbonne, a legkorábbi egyetem, amely korai növendékei közt tartják számon Albertus Magnust és Aquinói Szent Tamást. A középkorban a Fekete halál időszakát kivéve Párizs egy kereskedelmi, kulturális és tudományos központként funkcionált. Végül XIV. Lajos a mozgalmas városból Versailles-ba helyezte át a királyi székhelyt, majd átalakítatta a Louvre-ot.
XV. Lajos alatt épült ki a Place de la Concorde, a Katonai Iskola (Les Invalides-on), a Pénzügyi és az Igazságügyi Palota. XVI. Lajos három új városépítési rendelkezést tett: szabályozta az utak szélességét 9,75 méterben, új városfalat (Fermiers Généraux) építtetett 1784-ben, illetve leromboltatta a Szajna-hidakon épült valamennyi lakóházat.
1789. július 14-én a Bastille lerombolása és az asztalosok Saint-Antoine külvárosi felkelése volt a forradalom kitörési mozzanata. 1793 és 1794 között a radikális párizsi kommün irányította Franciaországot, ebben az időszakban válnak a kivégzések mindennapossá a francia fővárosban.
I. Napóleon elképzelése az volt, hogy Párizsnak kell a legszebb városnak lenni, ami csak lehet. Idejében Párizs radikális változásokon esett át, új utak, hidak, rakpartok, teljes városrészek, vágóhidak, templomok, főútvonalak épültek, elkészült az Arc de Triomphe, mai helyére került az Obeliszk, sőt új vízhálózat is létrejött a városban, miután új csatornák, víztározók és közkutak létesültek Párizs szerte. A Bourbon-restauráció idején a városban kiépült a Saint-Germaine arisztokrata negyed is.
1860-ban a város utoljára növelte jelentősen a területét, amint 11 települést (Auteuil, Passy, Les Batignolles, Montmartre, La Chapelle, La Villette, Belleville, Charonne, Bercy, Vaugirard, Grenelle) csatoltak hozzá, és így húsz kerülete lett Párizsnak. 1870-ben, a porosz-francia háborút lezáró békét Párizsban kötötték meg, és kikiáltották a második köztársaságot.
1871. március 22-én Párizs munkássága felkelt a poroszbarát vezetés ellen, kikiáltották a Párizsi Kommünt, mely 91 napon át védte hősiesen Párizst a poroszok ellen. A kommün alatt Párizs színe-java elpusztult a harcok hevében: a Rue de Rivoli házait fölgyujtották, a Városháza porig égett...
A későbbiekben Párizs több világkiállítás székhelye is volt. Ezek tiszteletére épült 1889-ben az Eiffel-torony, 1900-ben pedig a párizsi metró, amikor is a metropolisz a nyári olimpia színhelye volt. 1910-ben azonban óriási árvíz pusztított végig a városban.
Az I. világháborút lezáró békerendszert több Párizs környéki helyen kötötték meg. 1940 és 1944 között Párizs német megszállás alatt volt, míg a szövetséges csapatok érkezésének hírére 1944. augusztus 19-én lázadás nem kezdődött a városban. Dietrich von Choltitz generális, a párizsi helyőrség parancsnoka, 1944. augusztus 25-én kapitulált megtagadva a város teljes lerombolásáról szóló parancsot.
1968 májusában a párizsi fiatalok kezdtek elsőként a lázongásba a Quartier Latin területén. 1976-ban engedett elsőként a francia állam kisebb fokú függetlenséget Párizsnak, ahol az első polgármester Jacques Chirac lett. Helyére 1995-ben Jean Tiberi, majd 2001-ben Bertrand Delanoë került, aki radikálisabb politikájával felvette a harcot a városi autósok ellen is a tömegközlekedést támogatva.
Franciaország domborzata:
Francia vidékek domborzata igen változatos képet mutat. A tájak északon és nyugaton tengerparti síkságokká szelidülnek, míg a nyugati és déli- délkeleti vidékek vadregényes hegyláncokkal (pl. Francia-középhegység) kápráztatják el az oda látogatót. Délen tör az ég felé a Pireneusok vonulata, és innen a Földközi-tenger partján, a Francia Riviérán végighaladva elérjük az Alpok csúcsait. Itt emelkedik Európa legmagasabb pontja is, a 4810 m-es Mont Blanc.
Franciaország éghajlata:
Franciaország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A földközi-tengeri partvidék éghajlata jellemzően mediterrán, ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpi területeken változatos magashegységi éghajlat alakul ki. A Franciaországba látogatók tehát egész évben igen eltérő időjárással találkozhatnak az ország különböző részein.
A mediterrán térség éghajlata jelentősen különbözik a többi régióétól. Itt a legenyhébb a tél (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 6-8 °C), míg a mérsékleten meleg nyári hónapokra 22-24 °C-os középhőmérsékletek jellemzők. Júliusban és augusztusban gyakori itt a nyári szárazság, amikor egy-egy hónap során csupán 10-30 mm csapadék hullik. Franciaország déli vidékein a nyári hónapokban jóval többet süt a nap, általában 11-12 órát - míg északon egy nyári napon 7-9 órás napsütésre lehet számítani.
A tenger vize a földközi tengeri partokon augusztusban a legmelegebb, 23-25 °C-os, de júniusban és júliusban is felmelegedhet 21-23 °C-ig. Földközi-tenger partvidékén nyári délutánokon gyakorta 29-32 °C-ig emelkedik a hőmérséklet.
A Franciaország déli részén található Provence tartomány egyik jellegzetes időjárási sajátossága a sokszor napokon át fújó kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori.
Franciaország népessége:
Franciaország népességének történelmi fejlődése a nyugati világban a 19. századtól kezdve sajátosan alakult. A 19. században és a 20. század első felében a népességszám Franciaországban nem növekedett akkora ütemben, mint Európa többi részén, ugyanakkor a 20. század második felében sokkal erősebb növekedés volt tapasztalható a többi országéhoz, vagy az előző évszázadokban mért saját növekedéséhez képest.
1974-et követően a népességnövekedés lelassult, mélypontját éves 0,39%-kos növekedéssel 1990-ben érte el, amivel már sokkal inkább összhangba került Európa népességfogyásnak indult többi részével. Mindezek után a 2004-es francia népszámlálás adatai jócskán meglepték a demográfusokat. A 2004-es népszámlálás szerint megtörtént, amit senki nem jósolt előre, az 1999-es népszámlálást követően a népességnövekedés felgyorsult. 1999 és 2003 között a népességbővülés 0,58% körül alakult, 2004-ben pedig 0,68% lett, ez csaknem elérte az észak-amerikai szintet. 2004 a legmagasabb népességnövekedést eredményezte az országban 1974 óta, és ezzel Franciaország jóval megelőzi Európa többi országát (leszámítva Írországot). 2003-ban az európai természetes növekedést majdnem teljes egészében Franciaország természetes növekedése tette ki (a bevándorlást nem számítva): az Európai Unió 216.000 lakossal bővült (a bevándorlás nélkül), amiből 211.000 volt Franciaország népességének növekedése önmagában és 5.000 az összes többi EU tagországé együttvéve. 2004-ben Franciaország népességének természetes növekedése elérte a 256.000 főt.
A váratlan eredmények jelentős következményekkel járhatnak a jövőre nézve. Oroszország és Németország után Franciaország jelenleg a harmadik legnépesebb ország Európában. A demográfusok eredetileg úgy számították, hogy 2050-re a francia nagyvárosokban 64 millió ember fog élni, de ma már egyetértenek abban, hogy az 1990-es növekedési ütemre alapozott becsléseik visszafogottak voltak. Ma már úgy tartják, a francia nagyvárosok lakossága 2050-re eléri a 75 millió főt, ekkor az ország már az Európai Unió legnépesebb tagállama lesz, több lakossal, mint a jelenlegi tagállamok közül bármelyik: Németország (71 millió), Nagy-Britannia (59 millió) és Olaszország (43 millió). Ha ezek a becslések valósággá válnak, ez értelemszerűen változásokat eredményez a brüsszeli erőviszonyokban is. 2004 közepén Franciaország lakosainak száma (a tengerentúli részekkel együtt) 13,6%-át tette ki a 460 millió fős EU-nak. Az Európai Unió 25 tagállamának 2050-re jósolt 445 millió lakosából pedig már 17,5% él majd Franciaországban az előrejelzések szerint.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a politikai menedéket kérők aránya 2003 és 2004 között 3%-kal nőtt, míg ugyanezen időszak alatt az Egyesült Államok számára benyújtott menekültügyi kérelmek száma 29%-kal csökkent. Franciaország ezzel 2004-ben átvette az USA vezető helyét a menekültek célországainak listáján.
Franciaország etnikai, nyelvi és vallási megosztása:
Franciaországot a történelem előtti időktől kezdve kereskedelmi, népvándorlási és hadműveleti utak szövik át. A mai népesség az évszázadok során négy fő európai népcsoport keveredése eredményeképpen alakult ki: kelta (gall és breton), akvitán (baszk származású), római és germán (frank, vizigót, burgund, normann). A történelmi népcsoportokon kívül a 19. századtól kezdve további népcsoportok települtek Franciaországba, csak a legismertebbeket említve: belgák, olaszok, spanyolok, portugálok, lengyelek, örmények, kelet-európai zsidók, maghreb népek, arabok, berberek, fekete-afrikaiak és kínaiak. Jelenlegi becslések szerint a francia népesség 40%-át ezek a bevándorló hullámok teszik ki, amivel Franciaország etnikailag az egyik legváltozatosabb országgá vált Európában és ebben jelentősen hasonlít az Egyesült Államokhoz és Kanadához.
Franciaországban az egyetlen hivatalos nyelv a francia. Ugyanakkor esetenként, főként az idősebbek, több más helyi nyelvet és dialektust is megértenek és használnak, mint például a provanszál, a katalán, a baszk, a breton, a karibi kreol, a korzikai, a flamand, a lotharingiai német, valamint néhány további dialektus, mint például az elzászi, a gaszkonyi és a picard. Ezeket a történelmi nyelveket és nyelvjárásokat tájszólásként kezelik, noha ez legtöbbjükre nézve hamis. Némelyiket már iskolákban is tanítják, noha helyi és nemzeti szinten is hivatalosan csak egy nyelvet ismernek el. Néhány, a bevándorlók által beszélt nyelv szintén elterjedt, különösen a nagyvárosokban: a portugál, a maghreb arab, berber nyelvek, dél-szaharai nyelvek, a török, a kínai (wu, kantoni, min nan és mandarin), a vietnami és a khmer a leggyakoribbak.
Franciaország történelmileg túlnyomórészt római katolikus ország antiklerikáris hajlamokkal, az 1970-es évektől pedig nagyon szekuláris. A vallásszabadság alkotmányos alapjog, ahogy az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában lefektették. A közszféra és a vallások között a laicité (laicizmus) a meghatározó elv, mely szerint a kormány nem avatkozik a vallási tanításokba, a vallásoknak pedig tartózkodniuk kell a politikába való beavatkozástól.
A kormány nem vezet statisztikát a lakosok vallásáról. Ismeretlen forrású statisztika elérhető a 'CIA World Factbook' című kiadványban, amely szerint: római katolikus 83-88%, muszlim 5-10%, protestáns 2%, zsidó 1%. Egy 2003-as felmérés szerint a lakosok 41%-a szerint Isten létezése "kizárt" vagy "valószínűtlen", 33% állítja, hogy az "ateista" szó többé-kevésbé ráillik, 51% kereszténynek vallja magát. A hívők közül 62% római katolikusnak, 6% muszlimnak, 2% protestánsnak, 1% zsidónak, 2% pedig más vallásúnak mondta magát, 26% azt állította, hogy nem hisz vallásokban, 1% pedig megtagadta a válaszadást.
Legnagyobb városok:
1. Párizs (2 141 839 lakos)
2. Marseille (793 500 lakos)
3. Lyon (475 995 lakos)
4. Toulouse (439 238 lakos)
5. Nizza (337 890 lakos)
6. Nantes (277 979 lakos)
7. Strasbourg (273 506 lakos)
8. Montpellier (251 700 lakos)
9. Lille (234 464 lakos)
10. Bordeaux (234 086 lakos)
11. Rennes (208 380 lakos)
12. Reims (197 660 lakos)
13. Le Havre (185 060 lakos)
14. Angers (170 451 lakos)
15. Saint-Étienne (170 416 lakos)
16. Toulon (169 100 lakos)
17. Grenoble (159 080 lakos)
18. Nimes (150 037 lakos)
19. Dijon (149 080 lakos)
20. Aix-en-Provence (148 622 lakos)
És akkor ezzel a történelem óra is kipipálva ;)
A minap egy ismerősömmel beszéltünk, hogy utazik a Franciaországban élő párjához. Kérte, hogy egy-két jótanáccsal lássam el, és meséljek a FRANCIAORSZÁGI ÉLETről. Hát komoly gondolkodás követte a beszélgetést. Nem tudtam hirtelen mit mondani. Amikor legközelebb beszéltünk, még mindig nem tudtam a "kezdőcsomagot" átadni Neki. És ez annyira feldühített, hogy úgy döntöttem összeszedem, hogy mitől más, mitől ilyen, mitől olyan, egyszerűen megpróbálom átadni a francia életérzést.
Franciaország mint olyan, egy nagy, keretek közé zárt több kis világ. Ha csak az emberekből indulunk ki: mások délen, és mások északon. Jó, persze ez más országokban sincs máshogy. De itt, ahol egy országon belül mindent meg lehet csinálni.
Nemrég egy rádióműsorban pontosan erről volt egy beszélgetés. A franciák a megtakarított pénzüket országon beül költik el. Ha síelni vágynak, megtehetik az Alpokban, ha a homokban sütkérezni több lehetőségük is van rá, többek között magukénak tudhatják a Cote d'Azur-t [kot dazür] (Azúr part vagy Francia Riviéra néven is ismert). Ha kedvük szottyan lakóautóba vágják magukat, és már túráznak is . Lakóautóba, nem igen lakókocsiba, de erről majd később...
Szóval itt minden megvan egy helyen. Mondjuk ez magában is szép eredmény lenne, csakhogy ehhez még szerencsére tartoznak olyan emberek is, akik büszkék a franciaságukra, a földjükre, mindenre... A vonaton egy fiatalember mondta, hogy Ő elsősorban, szívében St. Malo-i, neveltetésében Breton, és francia, mert muszáj. Azt hiszem ebben minden benne van...
Utolsó kommentek